"... Ó, szerelem, kit mindig is
Hű alattvalóként szolgáltalak,
Tiszta szándékkal - mint tőlem telik,
Néked áldozom minden vágyamat, ..."
A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából...
Anya Seton: Katherine I.... *sóhaj*
Mindig is romantikus jellem voltam. Másik szenvedélyem pedig közismert, a történelem. Sok Victoria Holt és Juliette Benzoni könyv után csak egy erőtlen sóhaj telt tőlem. De ezt kéretik nem félreértelmezni. Ez a sóhaj nem negatív, hanem szerelmes. Sóhaj, mely az elvágyódásé és az örök szerelemé. Ugyanis Seton könyvében mindent megtaláltam, amire vágytam. Erényt, tisztaságot, ármányt és szerelmet. Mindezt pedig olyan környezetben leltem meg, mely közelebb áll szívemhez bárminél. A történelem sűrűn áramló folyamában, ahol még voltak lovagok és a nő, bármennyire is alábecsülték általában, még nőnek számított.
Katherine nagyon szimpatikus szereplő. Egyáltalán nem az ármánykodó, szervezkedő fajtába tartozik. Inkább azt mondanám, hogy sodródik az élettel. Már egy pillantás elég volt, hogy tudja, örökké szeretni fogja Lancaster hercegét. Azonban ez a szerelem nem dönt össze birodalmakat, nem gázol át mindenkin, hanem szépen fejlődik. És jelen helyzetben tényleg igazat adok eme ékes szólásnak: "Türelem, rózsát terem!"
Katherine 15 évesen kerül ki a zárdából, ahol 5 évet töltött. Fegyelemre és tisztességre nevelték. Ekkor kerül az angol udvarba nővére mellé, aki a királyné mellett szolgál. Hogy tisztában legyünk a színnel: a cselekmény III. Edward uralkodása idején, 1366-ban veszi kezdetét. Katherine szépségére felfigyel egy lovag, s annak ellenére, hogy a lány nincstelen, feleségül veszi. S bármennyire is balszerencsésnek tekinthető ez a házasság, minden szerencsének okozója is. Emiatt figyel fel rá John of Gaunt, Lancaster hercege és felesége, Blanche is, aki barátnéjaként kezeli a lányt.
Nem akarok többet elárulni a történetből, mert mindenki egy kattintással utánanézhet az interneten. :)
Anya Seton sokat kutatott a forrásokban és jegyzékekben Katherine kiléte után. Így sokan állítják, hogy a történet, kisebb nagyobb színezgetéssel, de ez elnézhető, hitelesen adja vissza szerelmük történetét. Mindeközben betekintést nyerünk a kasztíliai harcokba és a Franciaországgal való ellenségeskedésbe.
Még utószóként megemlíteném, hogy a manapság oly nagy hírnévnek örvendő VIII. Henrik is az ő szerelmük leszármazottja. :D
Eredeti borító:
"- Megint csak azt tudom mondani, ha nagy vagy, azáltal lehetsz igazán nagy, hogy képes vagy a kicsik alá helyezni magad - sóhajtotta Chieko talányosan. - Tudod, mi itt a baj? Amíg őket ott kinn csak a jövő érdekli, addig ti néhányan, Kait is beleértve, egyre mélyebbre merültök a múltban. A jelennel viszont senki sem törődik. A múlton már nem változtathatsz, a jövő pedig sosem jön el. Csak itt és most változtathatsz az életeden, magadon, csak itt és most tudod befolyásolni a dolgokat. Ezt jelenti az 'Élj a mának!', nem mást. Olyan sima és egyenes az Út, de mi mégis hajlamosak vagyunk mindenfelé elkanyarodni...!"
Mondják, minden könyv egy másik könyvről szól, de akkor hol kezdődött mindez? Sokak szerint létezett egy Őskönyv, egy "Arche", amely minden tudás forrása volt. Évezredek óta folyik a harc ezért az írásért. Aki megszerezte, istentelen hatalmaknak parancsolhatott. Olvasásától éppen ezért óva intenek a bölcsek, még a beavatottak is csak félve veszik kézbe. Az Őskönyv ereje ugyanis könnyedén megháboríthatja az őt forgatók elméjét.
Gaál Viktor: Arche
Mennyit vártam rá! Már-már szokásommá vált, akárhányszor bementem a könyvtárba, az első dolog, amit a katalógusban megnéztem, ez a könyv volt. Persze, mindig csalódottan keresgéltem tovább, mert egyszer sem találtam bent. A Szabó Ervin, ebből a szempontból, rossz. Mindig az nincs bent, ami kellene. És most térnék rá a lényegre: Szeged a nekem való hely. :) Bár eleinte nem találtam meg, de kitartásom győzelemre vezetett! És most itt ülök, és készülök megírni érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatosan.
Adott egy Város, ami név nélkül lebeg az éterben. Bárhol és bármikor játszódhat a történet. A szereplők is "bárkik". Némelyikük neve teljes, van akinek csak a becenevét tudjuk. De a középpontban álló két alak, egy fiú, Kai és egy lány, Angithia. Egyiküknek sem ismerjük az igazi nevét, ők nevezték el egymást. S a cselekmény folyamán az olvasó rájön, nem is fontos a megnevezés. Mert ez a könyv nem erről szól. Érzésekről, bölcsességről, szeretetről, gyűlöletről, meg nem értettségről szól.
Angithia eltér az átlagtól, míg Kai eddig mindenkinek próbált megfelelni. Találkozásuk olyan erőket szabadít el, melyek megállíthatatlanul viszik őket a pusztulás felé. Szerelmük miatt kitaszítottakká válnak, menekülniük kell az emberektől és a természetfelettitől is.
Teljesen magával ragadott! Már a könyv borítója is azt tükrözi, ez nem egy hétköznapi történet. Értelmét sokkal mélyebben kell keresni. Biztos vagyok abban, hogy többször kéne elolvasnom ahhoz, hogy teljes mértékben megvilágosodjak. Maradtak függő dolgok. Például a fejezetek közt található "idézésekkel" nem nagyon tudtam, mit kezdeni. Van rájuk utalás a végén, de nem éreztem elegendőnek. Viszont, ez nem hiba! Vajon hányszor kap egy költemény vagy egy regény új arcot, ha többször olvassuk el? És itt teljes nyugalommal hozom fel a Bibliát példaként. Minden olvasásnál más és más értelmet kap. Az Arche is ilyen. Minél többször forgatjuk, annál több jelentéssel bír. Csak győzze az ember forgatni! :) Ugyanis nagyon nehéz beszerezni, és megtalálni. Pont, mint az a bizonyos Al Azif, mely a történet kulcsa.
Voltak számomra megválaszolatlan kérdések, de egésznek találtam. És tudom, hogy nem e volt az utolsó találkozásunk. :D
